Mik egy átlagos magyar család étkezési szokásai? Miért káros amit eszünk?
Nézzük meg, hogy az a család, ahol tudatosan figyelnek arra, hogy ne egyenek feldolgozott, előregyártott ételeket, valójában hogy étkeznek.
Reggelire kenyeret, vagy valamilyen pékárut veszünk, vagy esszük az ún. egészséges gabonapelyheket, amiben sajnos igen sok a cukor, de kétségkívül gyors reggeli a suli előtt. Tanulmányok szólnak róla, hogy a reggeli szénhidrát miért egészségtelen. Reggeli órákban a legmagasabb a szervezetben a cortisol szintje, ami rontja az inzulin perifériás hatását.
A reggeli szénhidrát után emelkedett vércukor szintet csak magasabb inzulin mennyiség képes csökkenteni. Amikor végre sikerül a cukrot a vérből a sejtekbe, vagy a zsírraktárakba juttatni, a vérben még igen magas inzulin szint van, és ekkor leesik a vércukorszint, a gyermek már alig várja hogy megehesse a tízóraiját. Úgynevezett visszacsapás következik be.
Mit eszik tízóraira? Kenyeret, ismét gyorsan felszívódó szénhidrátot, majd folytatódik az ebéd vagy tésztával, vagy valamilyen hússal, ami mellé krumplit eszik, főzelék, amiben liszt van, és délután ismét igen éhes lesz, és ezt követi a vacsora, ami vagy kenyér, vagy tészta, vagy melegétel, de liszttel berántva, vagy krumpli, vagy rizs köretnek.
Az egész nap gyorsan felszívódó szénhidrátok evéséből áll.
Ebből miért kell kilépni, ha azt akarjuk, hogy negyven felett ne legyen kidomborodó hasunk?
Hangsúlyoznom kell, hogy vannak szerencsés tipusú emberek, akikre ez nem vonatkozik, legalábbis amíg fiatalok.
A probléma gyökere a gyorsan felszívódó szénhidrátokban kezdődik. A szénhidrátok felszívódásának jellemzője a glikémiás index.
(A GI egy számmal kifejezett besorolás, amely azt méri, hogy milyen gyorsan emelkedik a vércukorszint egy bizonyos étel elfogyasztása után. A glikémiás index tulajdonképpen egy 0-tól 100-ig terjedő skála. Minél gyorsabban emelkedik egy ételtől a vércukorszint, annál magasabb lesz a száma. A referenciapont a tiszta glükóz, amelynek a GI értéke 100.)
Ha ez magas, akkor gyors vércukor emelkedést okoz. A magas vércukorszint pedig megemeli az inzulin szintjét, mert a hasnyálmirigy többet termel, hogy a cukrot a szervezet sejtjeibe juttassa. Minél magasabb a vércukorszint, annál több inzulint kell a hasnyálmirigynek kipumpálni, hogy szervezetünk megküzdhessen a cukorral. És ahogy egyre több lesz az inzulin, úgy lesznek a sejtek egyre kevésbé érzékenyek a jeleire: a sejtek nem képesek felvenni a cukrot, nem reagálnak az inzulin hatására, érzéketlenné, rezisztensé válnak. Kialakul az Inzulin rezisztncia és a következményes Metabolikus szindroma, vagy a 2. típusú cukorbetegség. A hasnyálmirigy egyre több inzulint termel, hogy mégis eltüntesse a cukrot a vérből. A magas inzulin szint számtalan veszély forrása.
Az inzulin hatására zsír raktározódik és méghozzá főleg a hasi zsír, ami a szív és érrendszeri betegségeknek (szívinfarktus, stroke...) kedvező feltételeket teremt, valamint igen zavaró és csúnya.
Az inzulin gátolja a leptin nevű hormon működését is, amelyik hormon az agynak küldene információt, hogy eleget ettünk: tehát nem hagyjuk abba az evést. A folyamat tovább romlik.
Gátolja a periférián a pajzsmirigy hormon működését is.
Továbbá az Inzulun egy gyulladást elősegítő hormon is.
Most láthatjuk, hogy milyen sokrétű probléma, tünet jön létre, ha csak a magas GI szénhidrátok fogyasztását vesszük alapul. Ezek a tünetek csökkenthetők vagy megszüntethetők, ha nem fogyasztjuk ezeket.
Mindezeken túlmenően kiemelném a glutén jelentőségét, ami sok egészségügyi problémát vet fel.
A nyugati orvoslás a már kialakult tüneteket kezdi el gyógyítani, a funkcionális pedig itt a gyökerénél fogja meg a betegséget. Ha kihagyjuk a glutént, a magas GI szénhidrátokat, a Na-glutamátot, a folyamat lassan visszarendeződik, és a tünetek enyhülnek, majd meg is szűnnek.